Most olvastam el az egy évvel ezelőtti, azonos című bejegyzésemet. Elég rossz passzban voltam akkor, le sem tagadhatnám. Nos, ez az év egészen másképpen telt el, mint a 2008-as. Idén mindent sikerült elérnem, amit csak szerettem volna. Abba az iskolába járok, ahová mindig is vágytam, bár amikor legelőször beléptem a kapuján, rettenetesen féltem, hogy kilógok majd a sorból. Nem így történt, nagyon jól érzem ott magam, szeretem a csoporttársaimat és a tanáraink sem olyan félelmetesek, mint amilyennek látszanak. Mindig fájó szívvel jövök haza, alig várom, hogy ismét visszamehessek... csak vizsgázni ne kellene :).

Van egy munkahelyem, amit eleinte nagyon nem szerettem, mert idő kellett hozzá, hogy megértsem: magamnak dolgozok és senki nem helyettesíthet. Sokat tanultam  a képzéseken, az irodavezetőktől és a munkatársaktól; ezután is azon leszek, hogy minél többet hozzak ki magamból.  Most az ünnepek alatt kicsit kirázódtam belőle, érdekes lesz ismét visszatérni. A kollégákkal barátok és ellenfelek is vagyunk egyszerre, furcsa helyzet: örülni mások sikerének, mikor te a padlón vagy; s látni hogyan örülnek ők, mikor neked sikerül egy üzlet. Jó kis család, a harmadik. Veszekedések, kibékülések, könnyek és nevetés. Ez utóbbiból szerencsére egyre több. :)

Barátok. Idén vesztettem is, nyertem is barátságokat. Egyetemen, képzéseken, munkahelyen, rendezvényeken, bulikon újak kötődtek, idő közben régiek elkallódtak. Igazi még mindig csak nagyon kevés van, de rájuk mindig számíthatok, csak ne lennék mindig más városban, mint ők.

Kapcsolatok. Sokan, akik egyidősek velem, már (boldog?) házasságban élnek, néhol már közös gyerek(ek) is vannak. De minimum minden ismerősöm valamilyen párkapcsolatban él, s természetesen az ő ismerőseik is, így ha néha közéjük vetődöm, mindig kapok egy-két megvető pillantást a lányok részéről.  Én is normális kapcsolatra  vágyom, de tudom, hogy amíg nem leszek az, aki akarok, addig nem tudom elkötelezni magam senki mellett. Önmegvalósítás... elég egoista vagyok, de már nem sok kell, hogy sikerüljön. A célegyenesben pedig nem fogom feladni. Ha pedig mégis találkozok valakivel, aki időközben elcsavarja a fejemet, hát akkor nagy pácban leszek. De biztosan élvezni fogom. :)

Írás. Elképesztő, hogy mennyire különbözőek vagyunk mi emberek, s milyen megdöbbentő, ha néha olyanokkal találkozunk, akik hasonló érdeklősésűek, mint mi. Először a döbbenet: mások jobbak nálam, majd a meglepetés: én is jó vagyok az ő szemükben. Idén két különböző társaság is megtapsolta egy-egy írásomat. Tehát van remény...

Lenne még mit összegeznem, de végeredményben elégedett vagyok ezzel az évvel, s az időm is egyre kevesebb. Hogy mit fogadok meg jövőre? Okosabban gazdálkodok majd az időmmel, véghezviszem mindazt, amit kitűztem célul és közben nem veszítem el a humorérzékemet, a hibáimból tanulok, s csak a jó dolgokra összpontosítok, valamint csökkentem a napi kávéadagomat.

BUÉK!