Nagyon hiányzik. Le sem tudom írni, mennyire. Csak érzem, minden egyes alkalommal, amikor dallamosabb zenét hallok, vagy a nap végén, mikor hazaérek és minden elcsöndesül körülöttem. Hiányoznak a próbák, a többiek, a viccelődések, a százszor elismételt lépések, a színpad, a ruhák, az öltöző, a fellépések, a buszon átöltözések, az izgalom, a taps.

Azt hittem idővel ez az érzés is enyhülni fog, mint ahogyan szakítás után is múlik a fájdalom. De nem.

A tánc és én még mindig szeretjük egymást.