A tegnapi pozitív hozzáállásom tényleg nem jött be. Miután felálltam a géptől, hátamra vettem a csigaházamat és buszra ültem. A meleg teljesen elnyomott, Hajdúnánástól Nyíregyházáig félálomban rázkódtam. A kedvenc sorompómhoz érve (mindig kikapjuk a vonatot), azonban egy pillanat alatt felébredtem. Az égen nagy fekete felhők rohantak felénk. Amíg vártunk, összerendeztem a csigaházat, kibiztosítottam az esernyőmet és felmértem a papucsom állapotát. Újra felpillantva arra jutottam, hogy mindez teljesen felesleges volt.

Miután leszálltam a buszról, Marilyn Monroe-t megszégyenítő szoknyalebegtetéssel rohantam át a főtéren, majd beestem a Meki ajtaján. Pár perc múlva már csak nyomai maradtak a viharnak. A hazafelé vezető úton végig hatalmas faágak hevertek a járdán. Ha nem jön a vonat és nem kell várnunk, lehet... bár nem hiszem, akkor is csak lett volna annyi eszem, hogy nem rohangálok fa alatt.

Este újabb csapás: választási eredmények. Szerintem ez a lehető legroszabb felállás, ami csak lehet. A Fidesz és a Jobbik erőszakos marketingje sokakat meggyőzött, kíváncsi vagyok, hogy ugyanilyen lendülettel fogják-e az érdekeinket is képviselni az Európai Parlamentben. Az MSZP-nek nálam nincsen hitele, Bokros Lajos meg... úgy utazik ő villamossal, mint én Ferrarival (egyszer már pózoltam egy mellett).

Szóval hiába a pozitív hozzáállás... nem változik semmi. Legfeljebb csak nagyobb lendülettel veszem az akadályokat.