Kazal László leckét ad borkóstolásból:

 

 

 

 

Minden kedves olvasómnak és nollerbloggernek szerencsés, boldog új évet kívánok!

"Ha emlékezetben visszapörgeted az elmúlt évet, és nem fakadsz sírva sem örömödben, sem bánatodban, akkor azt az évet elvesztegetted."

Ez az idézet az Ally McBeal című sorozatból való, amelynek nagy rajonói vagyunk az egyik barátnőmmel.

Ha igazán őszinte vagyok magamhoz és a blogomhoz, akkor azt kell mondanom, hogy idén több bánat ért, mint boldogság. De egyik miatt sem fakadok könnyekre. Elvesztegettem volna ezt az évet?

Nem hiszem. Inkább arról van szó, hogy idén azt tanultam meg, hogy a sírás nem segít semmit. Hogy bármi is történik, mély levegőt kell venni és tovább kell lépni, vagy újrakezdeni mindent, előröl. Amíg reálisan tudok válaszolni arra a kérdésre, hogy ki vagyok és mit akarok elérni ebben az életben, akkor minden rendben van. 

Jövőre több kihívás vár rám, mint eddig bármikor az életben. Kiröppenek a fészekből, kamatoztatom a tudásomat, idegen világba csöppenek, új emberekkel ismerkedem meg,  elvárásoknak felelek vagy nem felelek meg.

A visszaszámlálás már elkezdődött, robbannak a petárdák, harsognak a trombiták...

S az újévi fogadalom? Idén csak egyet fogadok meg, azt, hogy bármi történjen is, magamhoz mindig hű maradok.

 

 

 

 

 

Karácsonykor tényleg történnek csodák. Én például ma megtanultam bejglit sütni. Aki kicsit jobban ismer, az most biztosan nem hisz nekem, mert nem is olyan régen, ha azt mondtam az albiban a csajoknak, hogy „megyek főzni”, az azt jelentette, hogy vizet forralok a zacskós leveshez. A konyhában pedig a Szakácskönyv kétbalkezeseknek című remekmű hirdeti a betérőnek: ki itt belépsz…

De, mint mondtam, léteznek csodák. Miután az összes műkajára ráuntam és esténként a főzőműsorok alatt korgó gyomorral nyitogattam az üres hűtőt, rájöttem, hogy nincs mese, meg kell tanulnom főzni, no meg sütni.

Tegnap este bejelentettem anyának, hogy ha teszik, ha nem, idén közöm lesz a bejglihez, mert jövőre lehet, hogy már az unokának kell megsütnöm. Hamar belátta, hogy az (egyelőre még nem tervezett) unoka érdekében jobb, ha tényleg részt veszek a bejgli elkészítésében.

A konyha nem égett le, a végeredmény ehető, tehát sütirepertoárom ismét gazdagabb lett egy recepttel, amelyet ugye most biztonsági okokból bemásolok ide, a blogomba, nehogy nyoma vesszen:

Bejgli (hat rúd: három diós, kettő mákos és egy kakaós)

Hozzávalók a tésztához:

-1,5 kg liszt
-5 dkg élesztő
-1 tojás
- 9 dkg cukor
- citromhéj
- 6-7 dl házi tej
- 40 dkg margarin
- só

Töltelékekhez:
- 30 dkg dió
- 20 dkg mák
- 10 dkg kakaó
- mazsola
- cukor, porcukor
- citromhéj

Az élesztőt felfuttatjuk a tejben, hozzáadjuk a liszthez és a többi alapanyaggal együtt addig dagasztjuk a tésztát, amíg el nem válik az edény falától. Ha bedurrant a karunk, készen vagyunk vele. Hat kis cipót formálunk és fél óráig kelesztjük őket.
Addig pedig elkészítjük a tölteléket. Én a mákos bejglit nem igen komálom, kiskoromban el is kereszteltem „hangyás” tésztának, de a szülők és nagyik imádják, szóval a kedvükért sütök ilyet is.
Megmelegítünk egy deci vizet, feloldunk benne 30 dkg cukrot, beleöntjük a 30 dkg diót, egy citrom héját, mazsolát, jól összekeverjük, majd hagyjuk kihűlni. A mákosat is ugyanígy csináljuk, csak kevesebb cukor kell hozzá. A kakaót 10 dkg porcukorral keverjük össze, ezzel nem is kell többet bajlódni.
Kinyújtjuk a tésztát, eloszlatjuk rajta a diót, majd óvatosan összetekerjük. Ezt a műveletet még kétszer elkövetjük a dióval, majd jön a két mákos. A kakaós bejgli tésztáját megkenjük olajjal és leszórjuk zsemlemorzsával. Ez azért kell, hogy ne folyjon ki a kakaó. Ezután ezen is eloszlatjuk a tölteléket és összetekerjük a tésztát.
A tetejüket megkenjük tojássárgájával, majd fél óráig kelesztjük és mehetnek a sütőbe. 30 percig sütjük.
Melegen a legfinomabb!

És íme a bizonyíték, a kép még friss, a rénszarvasnak álcázott bárány pedig csak illusztráció:

 

A receptek címke újabb kókuszos bejegyzése következik, háziasodó lányok és konyhával barátkozó lelkes társaimnak ajánlom, mert nagyon egyszerű elkészíteni (feltéve, ha már van darálónk). 

Kókuszgolyó:

Hozzávalók:

50 dkg háztartási keksz
10 dkg vaj
2 evõkanál kakaó
20 dkg porcukor
rumaroma/kávé/meggybefõtt leve
1 csomag kókuszreszelék/tortadíszítő/mogyoró

Átmegyünk a szomszédba kölcsönkérni a darálót, majd leküldjük rajta a kekszet, hozzáadjuk a cukrot, a kakaót és összedolgozzuk a szobahõmérsékletű vajjal. Ízesíthetjük rumaromával, megybefőtt levével, kávéval: kreativitásunknak csak a hűtő telítettsége szabhat határt.

Nedves kézzel golyókat gyurmázunk belőle és egyenként megforgatjuk őket a kókuszreszelékben (tortadíszítőben, durvára vágott mogyoróban). Ha készen vagyunk, betesszük a hűtőbe és megvárjuk, amíg kihűl (én sosem bírom kivárni). A művelet végén ne felejtsük el visszaadni a szomszédnak a darálót, egy adag kókuszgolyó kíséretében.

 

Illusztrációként pedig következzen az egyik kedvenc reklámom:

Ezt találtam a csizmámban:

 

 

Ó, azok a boldog, szép idők, amikor még egy albiban laktunk a csajokkal! Sohasem unatkoztunk, mindig kitaláltunk valami őrültséget. Lenne mesélni valóm… mondjuk a szomszéd néniről, vagy a palacsintalankodásról, a liftes sztorik sem rosszak, és akkor a WC-naplót még nem is említettem… abban minden benne van, még a Mikulás látogatása is.

Egy szürke téli reggelen, amikor lelkiismeretesen iskolába indultam, találtam valamit a csizmámban. Jobban megnéztem: egy piros csomag volt benne. Nagyon meglepődtem, nem számítottam rá, hogy a Mikulás az albérletben is megtalál. Ezek szerint jó voltam. Visszasunnyogtam hát a szobámba és gyorsan kibontottam a csomagot.

Pár másodperc múlva már a nevetésemtől zengett a lakás. A csomag ugyanis csupa hasznos, nélkülözhetetlen holmival volt megtöltve:

-leveskocka
-májkrém
-gyufa
-instant kávé
-WC „pappír”
-fogpiszkáló
-mogyoró
-szotyi
-keksz
-csoki
-mandarin

Jó fej Mikulás volt, ez a legszebb csomag, amit valaha kaptam tőle.

Megkímélem Mikulás és Jézuska idegrendszerét és leírom, hogy mire vágyom mostanság. Hátha beleolvasnak a blogomba.

 

Kívánságaim listája:

-1 db  kaleidoszkóp (egyszer majdnem vettem egyet, de mire elszántam magam, bezárt az antikvárium, ahol árulták. Azóta sehol sem találok, pedig mindig érdeklődöm, ha új helyre térek be).

-Márai: Füves könyv (mindig csak kölcsönzöm, ideje hogy legyen egy sajátom).

-Dr. Heltai Pál: Fordítás az angol nyelvvizsgán (mert hasznát venném).

-1 db konyhamérleg (kezdő szakácsnőként enélkül elveszettnek érzem magam).

-1 db WC pumpa (nem vicc, tényleg örülnék neki, mert nagyon kellene egy a lakásba, ráadásul  jót nevetnék a karácsonyfa alatt... de lehet ezzel is egyedül vagyok így :) ) .

-1 db szőke barna herceg lóval vagy anélkül, használati utasítással.

-1 tonna lutein (hogy jobban lássam a herceget).

-Színházbérlet. 

-1 db 38-as latin tánccipő (mert szokatlan, hogy nincs).

-1 db fényképezőgép (a régi már csak 10 percig bírja a strapát).

-1 db macska a szülőknek (ha majd ritkán járok haza, legyen kit megregulázniuk).

 

Ha valamilyen oknál fogva ezek már nincsenek raktáron, akkor sincsen baj, a csokinak és a könyveknek mindig örülök.